Csapatunkról

A csoport tagjai

Egle Botond

Szeretek magamra úgy gondolni, mint valaki, aki sok mindent csinál. Szociológus-hallgató, aki 14 éves kora óta civilkedik, emellett pedig történelmi játékmesterként dolgozik és harcművészetet tanul. “Jó” autistaként az agyam igazi információszivacs és amiben csak lehet (meg amiben nem, abban is) a rendszert keresem, “rossz” autistaként pedig meglehetősen extrovertált személyiség vagyok. 

Hiszek abban, hogy a társadalmi szolidaritáshoz az egyik legfontosabb, hogy tudjuk kikkel is vállalunk általa közösséget, ezért ha az autistákkal szemben elfogadó társadalmat szeretnénk építeni, akkor azt is meg kell mutatnunk, kik vagyunk. Azt szeretném, hogy az Autifi adásain keresztül minél többen megismerhessék ezeket a rendkívül sokféle, érdekes embereket, akiket ez az állapot egyaránt érint. 

Maronics Lilla

Civilben alkalmazott nyelvészetet hallgató, egyetem mellett dolgozó egyetemista vagyok, akit viszonylag későn, 21 évesen diagnosztizáltak autizmussal. Szintén civilben szeretem a küzdősportokat, a biciklizést, a természetjárást, és vonzanak az extrém sportok is.

2020. októberében csatlakoztam az Autifi csapatához. A nyelvészet, a társadalomtudományok és a neurodiverzitás paradigma szerelmeseként elsősorban az autizmus társadalmi és nyelvészeti (társasnyelvészeti) aspektusai érdekelnek: ezen szakmai ismereteimmel is igyekszem segíteni az Autifi munkáját. Bízom benne, hogy azáltal, hogy a legkülönfélébb mindennapi témákban párbeszédet teremtünk autisták és neurotipikusok között, a meglátásaink, élményeink és szerteágazó szakmai ismereteink szemléletformáló hatással lesznek vendégeinkre és hallgatóinkra egyaránt, elősegítve ezáltal a különböző agyi behuzalozású emberek közötti megértést és együttműködést.

Karácsony Katalin Elizabet

A csoport neurotipikus tagjai számát bővítem (bár valószínűsíthető, hogy diagnosztizálatlan figyelemzavaros vagyok). A marketing osztályt képviselem, innovativitásomat, az autista munkatársaimnál rugalmasabb agyamat előnyünkre fordítom, és a neurotipikus hallgatóközönség számára fogyasztható(bb) tartalmakért dolgozom. Több, mint két éve vagyok „autizmussal élő” mivel a párom, akivel együtt élek, autista.

Egyetemistaként szociológiát hallgatok, és már 7-8 éve önkénteskedek civil szervezeteknél, hatalmas részét teszi ki az életemnek az, hogy egy befogadóbb, megértőbb és elfogadóbb közeget teremtsek azoknak, akik a társadalom perifériájára szorultak. Bízom abban hogy azzal, hogy jobban megismerjük tőlünk különböző embertársainkat, és megtanulunk közösen dolgozni, egymás mellett élni, segítséget adni/kapni egy számunkra is kedvezőbb életet élhetünk.

Gál Milán

Nehéz konkrétan definiálni, hogy pontosan mit is csinálok, vagy éppen, hogy ki vagyok. A meglehetősen racionális gondolkodásommal próbálom megérteni a világ történéseit és ezeket feldolgozva segíteni másoknak, mert szeretném, hogy minden ember boldogabb életet éljen. Problémamegoldási képességem lehetőségének felismeréseként igyekszem ezt hatékonnyá is tenni. Civil társaságban önkéntesként segítek megértetni a szülőkkel az autizmus valóságát. Ezenkívül érintett fiataloknak tartok csoportot, ami által a közösségben meg tudják találni a helyüket. Közkedvelt mondásom a “Játszva tanulás.”, ami szerintem az egyik legjobb megoldás. Az Autifi könnyen emészthető témákkal próbál csatornát építeni, ami szerintem egy remek módja, hogy bárki megértse, hogy mi is történik igazából az érdekes emberekben.

Tar Lilla

Civilben “csak” angolt (oktatási segédeszköz) oktatok. Önkéntes segítőként viszont igazi “mindenesként” igyekszem támogatni a csoport munkáját. Mellesleg én vagyok a “bölcs nagyöreg”, aki néha túlságosan emlékezet Hermiónéra. 

Munkámban nagyon sok esetben az hajt, ne kelljen másnak is átélnie azt, amivel én már megküzdöttem. Emiatt rengeteget foglalkozom azzal, hogyan lehetne az emberek előítéletességét csökkenteni. Az Autifi podcast szerintem ennek remek módja, hiszen itt számos nagyon különböző és éppen ezért érdekes ember enged bepillantást abba, hogyan látja a világot. 

Korábbi tagok

Nagy Ágoston

Fiatal szociológia hallgatóként, illetve aktív önkéntesként kerültem a csoport alapító tagjai közé és lettem az egyik állandó hangja a csatornának. Munkámat azért érzem fontosnak, mert személyes tapasztalataim, amiket barátaimon és családtagjaimon keresztül szereztem, arra a következtetésre juttattak, hogy sokkal kisebb a szakadék a „mindennapi” emberek és az autisták között.

Az én motivációm az volt, hogy létre tudjunk hozni egy olyan környezetet, ahol végre először nem a különbségekre, hanem a hasonlóságokra tudunk koncentrálni, ezzel is szépen lassan feltöltve azt a képzeletbeli árkot, ami az autista és nem autista emberek között húzódik a közbeszédben. Remélem a munkánk példaértékű tud maradni mindenki számára és sokan folytatják majd az általunk megkezdett diszkurzust.

Slezák Beatrix

A csoportot önkéntesmunkámmal segítem neurotipikusként. Az autizmussal a 17 éves autizmusban súlyosan, halmozottan érintett öcsémen keresztül kerültem kapcsolatba. Ezt követően nappali ellátást nyújtó intézményben önkénteskedtem, majd különböző szervezetek, egyesületek munkájába is csatlakoztam önkéntesként, aminek köszönhetően sikerült egyre sokszínűbbnek látnom az autizmus spektrumát. Ezzel párhuzamosan gyógypedagógiát hallgattam autizmus spektrum pedagógiája és pszichopedagógia szakirányokon. Speciális érdeklődési köröm lett a felnőtt autizmussal élő személyek és élethelyzeteik, ezentúlmenően pedig az érdekvédelem. Egyetemi tanulmányaim során a “Semmit rólunk, nélkülünk!” elv még kiemeltebb szerepet kapott az életemben. Úgy gondolom, hogy az Autifi csapata is abszolút ezen az elven működik, hiszen együtt dolgozunk neurotipikusok és autista emberek, ezzel egy jól működő élő példát mutatva a társadalomnak.

Bakonyi Eszter

A hangfelvételek szerkesztésében, vágásában szoktam segíteni. Egy éve végeztem az egyetemen, biztosítási és pénzügyi matematika szakon, ott hallottam az Autifi-ról. Azóta nem engedtek állandó munkahelyen elhelyezkedni. Az autizmusban érintetteket gyakran sújtó diszkrimináció és előítéletesség miatt is fontos nekem, hogy a lehetőséget kihasználva ebben a projektben való közreműködésemmel is bizonyítsam, hogy mi is hasznos tagjai lehetünk a társadalomnak és ugyanúgy képesek lehetünk az együttműködésre.